Egy barátnőm fogalmazott úgy, hogy 5 napja dolgozik 0-24 órában és már most van 5 nap lemaradása. Röviden és tömören, nálam is ez a helyzet.
Már néha aludni se tudok, mert zakatol az agyam, mit kéne, mit lehetne, hogyan kellene, stb és persze valahogy messzire elkerüli a környéket az a bizonyos álommanó, aminek néha örülök, de néha igen bánok. Szimplán fárasztó :)
A jó az egészben, hogy egyszerre fényképészkedem, operatőrködöm, vágok, grafikuskodom, tervezek, megrendelek, lebonyolítok és minden nap tanulok valami újat :) Néha fájdalmas a lecke, viszont remek iskola ez nekem.
Egyenlőre a távoli horizontba vész a dátum, amikor lesz időm végre az összes eddigi munkám és az időközben született munkákat feltölteni. Ez a satnya kis 20%-nyi fennlévő anyag nem fest valami teljes képet, értem én.
Igyekszem :)
Addig egyik kedvenc videóm egy kiváló komikustól és hallhatóan zseniálisan tehetséges hasbeszélőtől, Jeff Dunhamm-től az Achmed, the dead terrorist című elődadásrészlet (a teljes előadás címe: Az őrület szikrája):
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.